Csecsemő és gyermekápolói tananyagok.

Az ápolás az ápoló egyedülálló tevékenysége, mely arra irányul, hogy segítse kliensét mindazon tevékenységek elvégzésében, amelyeket saját maga tenne meg, ha meglenne ahhoz a kellő akarata, ereje vagy tudása.


BLS

A BLS célja

        bármilyen eredetű keringés–légzésleállás esetén az életfontosságú szervek oxigénellátásának pótlása

        befújásos lélegeztetéssel,és

        a mellkas külső összenyomásával fenntartott mesterséges keringéssel.

A felnőtt BLS ajánlás

        a 8 évnél idősebb

        (ill. ennek megfelelően kb. 120 cm-nél magasabb és kb. 25 kg-nál súlyosabb)

        betegek eszköz nélküli,

        egy segélynyújtó általi ellátását taglalja.

Külön képzést és gyakorlatot igényel

        a légútbiztosítást és a lélegeztetést elősegítő eszközök, valamint

        a félautomata külső defibrillátor használatával kiterjesztett BLS,

         valamint a 2 segélynyújtó által végzett újraélesztés.

Törekedni kell az ellátás megkezdése előtt:

        a segélynyújtót és az áldozatot járulékosan fenyegető veszélyforrások megszüntetésére,

        valamint a lehetőségek szerint

        a beteg testnedveivel való kontaktus  kivédésére (legalább az arcra terített textília, szelepes fóliamaszk, ideális esetben szelepes lélegeztető arcmaszk, ill. gumikesztyű használatával)

BLS ellátási sorrend

Ellenőrizze a beteg reakcióképességét:

        hangosan szólítsa meg („Hogy van?”) és egyidejűleg vállainál fogva rázza meg óvatosan!

Ha reagál:

o   (nem áll fenn járulékos veszély; hozzáférhető)

o   hagyja a feltalálási helyzetben,

o   ellenőrizze állapotát,

o   ha szükséges, hívjon segítséget , más jelenlévő segítségével, vagy a beteg időleges magára hagyásával

o   A magasabb szintű segítség érkezéséig maradjon a beteg mellett, és rendszeresen ellenőrizze állapotát.

Ha nem reagál:

o   Ha szükséges, fordítsa óvatosan a hátára, kemény alapra.

o   Helyezkedjen el szorosan mellette, körülbelül a válla magasságában úgy, hogy kényelmesen elérhesse a fejét és a mellkasát is.

o   Nyissa ki, és tekintsen a beteg szájába

o   Ha a légzést akadályozó idegen testet talál,  szedje ki a szájából.

o   A beteg homlokára tett kezével hajtsa óvatosan hátra a fejet, másik kezével tolja előre az állkapcsot — ezzel megszüntetheti a nyelv hátracsúszásából fakadó akadályt.

 

Ha fennáll a nyaki gerincsérülés esélye:

o   pl. magasból esés,

o   nagy sebességű járműbaleset,

o   direkt nagy erőbehatás a vállak szintje felett,

o   a gerinc tengelyirányú túlterhelése,

Lehetőleg tartózkodjon a fej hátraszegésétől, helyette csupán a sérült állát próbálja előreemelni.

A leírt helyzetben ellenőrizze a beteg légzését:

o   Hajoljon a beteg arca elé

o   láthatja a légzőmozgásokat,  a közvetlenül a légzőnyílások előtt lévő arcán érezheti, fülével hallhatja a légáramlást.

o   A vizsgálatot 10 másodpercig végezze.

Ha hatásos légzést észlel:

o   a fulladásveszély kivédéséhez a légutak átjárhatóságáról továbbra is gondoskodni kell.

o   Ha a beteg mellett tud maradni, fejét tartsa hátraszegve, állát felhúzva

o   Folyamatosan ellenőrizze a légzés  meglétét; mérje fel a beteg állapotát.

Ha nem észlel légzést:

o   2 lassú, mély befújással  gondoskodjon a légzés pótlásáról.

o   A fej lehetőség szerinti hátrahajtásával szüntesse meg a nyelv hátraesését; majd a választott légzőnyílás felszabadításával egyidejűleg a másikat megfelelő módon zárja le.

o   Mély légvételt követően száját illessze olyan szorosan a beteghez, hogy ne maradjon rés ajkai és a beteg arca között.

o   Fújjon határozottan, de nem túl gyorsan a betegbe.

o   Ezután fejét oldalra fordítva vegyen mély lélegzetet, miközben ellenőrizze, hogy a beteg mellkasa visszasüllyed-e, illetve kiáramlik-e az előbb befújt levegő.

o   Ismételje meg a folyamatot még egyszer.

o   A befúvások egyenként kb. 2 másodpercig tartsanak és kb. 700–1000 ml-nyi

(a mellkast szemmel látható mértékben megemelő mennyiségű)

levegőt juttassanak a betegbe.

Hatásos lélegeztetés:

o   Látható mellkasmozgás igazolja a technika helyességét és a légutak átjárhatóságát.

o   Nem emelkedő mellkas: elsősorban a lélegeztetés hibájára gondoljon, és a továbbiakban igyekezzen azt korrigálni.

Ha a segélynyújtó képtelen a beteget lélegeztetni:

o   sz.e. gondoskodjon legalább a keringés pótlásáról;

o   (mivel rövidtávon a csupán kompresszióval  végzett BLS is mutat hatékonyságot.)

      A 2 lélegeztetési kísérlet után vizsgálja a keringést:

o   Laikus segélynyújtó: a keringés indirekt jeleinek keresése, a hatékony légzés, a köhögés, a nyelés, mindenfajta célzott végtagmozgás.

o   Ezek észlelésekor a keringés is megtartott, hiányukban kimondható a keringésleállás.

o   Kiképzett segélynyújtó: a keringés indirekt jelei mellett továbbra is ellenőrizhetik az a. carotis lüktetését.

o   a vizsgálat azonban ekkor sem tarthat tovább 10 másodpercnél!

o   Ha nem egyértelműen biztos a pulzus tapinthatóságában, kezdjen újraélesztést!

      Ha 10 másodperc alatt észlel hatékony keringésre utaló jelet:

o   A keringés fenntartásához a nem légző beteget lélegeztetnie kell: kb. 2–3 másodpercenként (saját légzése ütemében), egyenként befújva.

o   Tekintettel a beteg instabil állapotára, percenként ellenőrizze újra a keringést és gondoskodjon segélyhívásról, ha eddig még nem történt meg.

        Ha tíz másodperc alatt nem észleli a keringés jeleit, akkor keringésleállás történt – újraélesztés azonnal.

A megfelelő kompressziós kéztartás, és helye

o   A kompresszió során egymásra helyezett tenyerei kéztői részével közvetítse az erőt a beteg mellkasára.

o   Kompresszió helye:

1.     a mellkas középvonalában,

2.    a szegycsont alsó felén,

3.    a kardnyúlvány fölött 1 harántujjal.

 

o   mindkét kar végig maradjon nyújtva kompresszió során legyenek merőlegesek a mellkasra (a segélynyújtó válla legyen a beteg mellkasa közepe felett)

o   Így kerülhető el a tenyerek bármely irányba csúszása, ami sérüléshez vezethet

o   A kompresszió mélysége igazodjon a mellkas ellenállásához

o   irányérték: a mellkas kb. -a, vagy 35 cm mélység.

o   A helyes kompresszió során a mellkas körülbelül egyformán rövid ideig van összenyomva, illetve felengedve.

o   A kellően gyors és harmonikus mozgást segítheti, ha a kompressziót végző hangosan és megfelelő módon számol

o   A kompresszió frekvenciája kb. 100/min legyen.

o   A szabályos és legkevésbé fárasztó mozgás összességében egy, a csípőizületben végzett előre–hátradőlő, harmonikus és monoton mozgás

o   A felengedés során a mellkasnak vissza kell térnie eredeti magasságára, anélkül, hogy a komprimáló elvenné kezét a mellkasról.

o   Felnőtt CPR során a lélegeztetés és kompresszió aránya minden esetben

— a segélynyújtók számától függetlenül — 2:1

o   Törekedni kell a váltások során az időveszteség minimalizálására.

o   Laikus segélynyújtók számára csak az „egyszemélyes” technika oktatandó!

o   A helyszínen lévő más segélynyújtó inkább kifáradás esetén váltsa fel társát.

o   Képzett ellátók is csak akkor vállalkozzanak együttes munkára, ha a technika pontos uralása mellett megbízhatóan, időveszteség nélkül össze tudják hangolni ténykedésüket

 Eszméletlen, de stabil légzésű  (és keringésű) beteg

o   állandó felügyeletet igényel.

o   a további ellátás esetleges szükségessége miatt lehetőleg hagyja a beteget lapos hanyattfekvő helyzetben;

o   légutait a fej hátraszegésével és az áll előretolásával tartsa nyitva.

o   csak akkor fordítsa oldalára, ha magára kell hagynia, vagy ha a hányásból fakadó aspirációveszélyt nem tudja másként elhárítani.

o   Állapotellenőrzésre a légzés folyamatos megítélése alkalmas és szükséges.

o   Lélegeztetésre szoruló beteg keringése az ellátás során percenként, ill. állapotromlás esetén újraellenőrzendő.

o   Zajló újraélesztést minél ritkábban célszerű megszakítani; ezért a keringés újraellenőrzése nem indokolt.

A kompressziókat addig kell folytatni:

        amíg a keringés nyilvánvaló jelei nem mutatkoznak, vagy

        az újraélesztést átvevő segítség nem érkezik, vagy

        a magányos segélynyújtó ki nem merül.

A keringés visszatérésének esetén:

        a mellkaskompressziók azonnal felfüggesztendők;

        ellenőrizendő (és általában pótolandó, de legalábbis támogatandó) a légzés.

Segélyhívás:

Alapelvek:

- A lehető legkorábban gondoljunk rá

- A BLS önmagában ritkán vezet teljes sikerhez, ezért szükséges emelt szintű (kiemelten a defibrillátorral felszerelt) segítség mielőbbi hívására.

- Ez optimális esetben úgy történhet, hogy valakit elküld a telefonhoz, míg folytatja a beteg ellátását.

Segítséget kell kérni, ha:

        úgy látja, hogy az — akár eszméletén lévő beteg - ellátásához szakember szükséges;

        a beteg eszméletlen (függetlenül attól, hogy légzése és keringése esetleg megfelelő);

        az eszméletlen beteg a légút felszabadítás után sem lélegzik

Általában azonnali segélyhívás:

        ha senkit nem lehet segítségért küldeni, a segélynyújtónak magának kell arról gondoskodnia

        akár úgy is, hogy az áldozatot arra az időre magára hagyja; s csak ezt követően kezdi meg az újraélesztést.

        természetesen számításba kell venni a segélykérés helyi lehetőségeit.

Kivétel, néhány speciális helyzet:

Ha a keringésleállás hátterében:

        trauma,

        vízbefulladás, fuldoklás,

        gyógyszer–, kábítószer– vagy alkoholmérgezés sejthető;

        illetve csecsemő–gyermek betegről van szó.

Ezen esetekben kedvezőbbnek tűnik, hogy a segélyhívást rövid (1 perces) újraélesztés előzi meg

(un. korai segélyhívás).






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 4
Heti: 24
Havi: 18
Össz.: 63 084

Látogatottság növelés
Oldal: BLS
Csecsemő és gyermekápolói tananyagok. - © 2008 - 2024 - csecsemoapolo.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »