BLS
A BLS célja
• bármilyen eredetű keringés–légzésleállás esetén az életfontosságú szervek oxigénellátásának pótlása
• befújásos lélegeztetéssel,és
• a mellkas külső összenyomásával fenntartott mesterséges keringéssel.
A felnőtt BLS ajánlás
• a 8 évnél idősebb
• (ill. ennek megfelelően kb. 120 cm-nél magasabb és kb. 25 kg-nál súlyosabb)
• betegek eszköz nélküli,
• egy segélynyújtó általi ellátását taglalja.
Külön képzést és gyakorlatot igényel
• a légútbiztosítást és a lélegeztetést elősegítő eszközök, valamint
• a félautomata külső defibrillátor használatával kiterjesztett BLS,
• valamint a 2 segélynyújtó által végzett újraélesztés.
Törekedni kell az ellátás megkezdése előtt:
• a segélynyújtót és az áldozatot járulékosan fenyegető veszélyforrások megszüntetésére,
• valamint a lehetőségek szerint
• a beteg testnedveivel való kontaktus kivédésére (legalább az arcra terített textília, szelepes fóliamaszk, ideális esetben szelepes lélegeztető arcmaszk, ill. gumikesztyű használatával)
BLS ellátási sorrend
Ellenőrizze a beteg reakcióképességét:
• hangosan szólítsa meg („Hogy van?”) és egyidejűleg vállainál fogva rázza meg óvatosan!
Ha reagál:
o (nem áll fenn járulékos veszély; hozzáférhető)
o hagyja a feltalálási helyzetben,
o ellenőrizze állapotát,
o ha szükséges, hívjon segítséget , más jelenlévő segítségével, vagy a beteg időleges magára hagyásával
o A magasabb szintű segítség érkezéséig maradjon a beteg mellett, és rendszeresen ellenőrizze állapotát.
Ha nem reagál:
o Ha szükséges, fordítsa óvatosan a hátára, kemény alapra.
o Helyezkedjen el szorosan mellette, körülbelül a válla magasságában úgy, hogy kényelmesen elérhesse a fejét és a mellkasát is.
o Nyissa ki, és tekintsen a beteg szájába
o Ha a légzést akadályozó idegen testet talál, szedje ki a szájából.
o A beteg homlokára tett kezével hajtsa óvatosan hátra a fejet, másik kezével tolja előre az állkapcsot — ezzel megszüntetheti a nyelv hátracsúszásából fakadó akadályt.
Ha fennáll a nyaki gerincsérülés esélye:
o pl. magasból esés,
o nagy sebességű járműbaleset,
o direkt nagy erőbehatás a vállak szintje felett,
o a gerinc tengelyirányú túlterhelése,
Lehetőleg tartózkodjon a fej hátraszegésétől, helyette csupán a sérült állát próbálja előreemelni.
A leírt helyzetben ellenőrizze a beteg légzését:
o Hajoljon a beteg arca elé
o láthatja a légzőmozgásokat, a közvetlenül a légzőnyílások előtt lévő arcán érezheti, fülével hallhatja a légáramlást.
o A vizsgálatot 10 másodpercig végezze.
Ha hatásos légzést észlel:
o a fulladásveszély kivédéséhez a légutak átjárhatóságáról továbbra is gondoskodni kell.
o Ha a beteg mellett tud maradni, fejét tartsa hátraszegve, állát felhúzva
o Folyamatosan ellenőrizze a légzés meglétét; mérje fel a beteg állapotát.
Ha nem észlel légzést:
o 2 lassú, mély befújással gondoskodjon a légzés pótlásáról.
o A fej lehetőség szerinti hátrahajtásával szüntesse meg a nyelv hátraesését; majd a választott légzőnyílás felszabadításával egyidejűleg a másikat megfelelő módon zárja le.
o Mély légvételt követően száját illessze olyan szorosan a beteghez, hogy ne maradjon rés ajkai és a beteg arca között.
o Fújjon határozottan, de nem túl gyorsan a betegbe.
o Ezután fejét oldalra fordítva vegyen mély lélegzetet, miközben ellenőrizze, hogy a beteg mellkasa visszasüllyed-e, illetve kiáramlik-e az előbb befújt levegő.
o Ismételje meg a folyamatot még egyszer.
o A befúvások egyenként kb. 2 másodpercig tartsanak és kb. 700–1000 ml-nyi
(a mellkast szemmel látható mértékben megemelő mennyiségű)
levegőt juttassanak a betegbe.
Hatásos lélegeztetés:
o Látható mellkasmozgás igazolja a technika helyességét és a légutak átjárhatóságát.
o Nem emelkedő mellkas: elsősorban a lélegeztetés hibájára gondoljon, és a továbbiakban igyekezzen azt korrigálni.
Ha a segélynyújtó képtelen a beteget lélegeztetni:
o sz.e. gondoskodjon legalább a keringés pótlásáról;
o (mivel rövidtávon a csupán kompresszióval végzett BLS is mutat hatékonyságot.)
A 2 lélegeztetési kísérlet után vizsgálja a keringést:
o Laikus segélynyújtó: a keringés indirekt jeleinek keresése, a hatékony légzés, a köhögés, a nyelés, mindenfajta célzott végtagmozgás.
o Ezek észlelésekor a keringés is megtartott, hiányukban kimondható a keringésleállás.
o Kiképzett segélynyújtó: a keringés indirekt jelei mellett továbbra is ellenőrizhetik az a. carotis lüktetését.
o a vizsgálat azonban ekkor sem tarthat tovább 10 másodpercnél!
o Ha nem egyértelműen biztos a pulzus tapinthatóságában, kezdjen újraélesztést!
Ha 10 másodperc alatt észlel hatékony keringésre utaló jelet:
o A keringés fenntartásához a nem légző beteget lélegeztetnie kell: kb. 2–3 másodpercenként (saját légzése ütemében), egyenként befújva.
o Tekintettel a beteg instabil állapotára, percenként ellenőrizze újra a keringést és gondoskodjon segélyhívásról, ha eddig még nem történt meg.
Ha tíz másodperc alatt nem észleli a keringés jeleit, akkor keringésleállás történt – újraélesztés azonnal.
A megfelelő kompressziós kéztartás, és helye
o A kompresszió során egymásra helyezett tenyerei kéztői részével közvetítse az erőt a beteg mellkasára.
o Kompresszió helye:
1. a mellkas középvonalában,
2. a szegycsont alsó felén,
3. a kardnyúlvány fölött 1 harántujjal.
o mindkét kar végig maradjon nyújtva kompresszió során legyenek merőlegesek a mellkasra (a segélynyújtó válla legyen a beteg mellkasa közepe felett)
o Így kerülhető el a tenyerek bármely irányba csúszása, ami sérüléshez vezethet
o A kompresszió mélysége igazodjon a mellkas ellenállásához
o irányérték: a mellkas kb. ⅓-a, vagy 3–5 cm mélység.
o A helyes kompresszió során a mellkas körülbelül egyformán rövid ideig van összenyomva, illetve felengedve.
o A kellően gyors és harmonikus mozgást segítheti, ha a kompressziót végző hangosan és megfelelő módon számol
o A kompresszió frekvenciája kb. 100/min legyen.
o A szabályos és legkevésbé fárasztó mozgás összességében egy, a csípőizületben végzett előre–hátradőlő, harmonikus és monoton mozgás
o A felengedés során a mellkasnak vissza kell térnie eredeti magasságára, anélkül, hogy a komprimáló elvenné kezét a mellkasról.
o Felnőtt CPR során a lélegeztetés és kompresszió aránya minden esetben
— a segélynyújtók számától függetlenül — 2:1
o Törekedni kell a váltások során az időveszteség minimalizálására.
o Laikus segélynyújtók számára csak az „egyszemélyes” technika oktatandó!
o A helyszínen lévő más segélynyújtó inkább kifáradás esetén váltsa fel társát.
o Képzett ellátók is csak akkor vállalkozzanak együttes munkára, ha a technika pontos uralása mellett megbízhatóan, időveszteség nélkül össze tudják hangolni ténykedésüket
Eszméletlen, de stabil légzésű (és keringésű) beteg
o állandó felügyeletet igényel.
o a további ellátás esetleges szükségessége miatt lehetőleg hagyja a beteget lapos hanyattfekvő helyzetben;
o légutait a fej hátraszegésével és az áll előretolásával tartsa nyitva.
o csak akkor fordítsa oldalára, ha magára kell hagynia, vagy ha a hányásból fakadó aspirációveszélyt nem tudja másként elhárítani.
o Állapotellenőrzésre a légzés folyamatos megítélése alkalmas és szükséges.
o Lélegeztetésre szoruló beteg keringése az ellátás során percenként, ill. állapotromlás esetén újraellenőrzendő.
o Zajló újraélesztést minél ritkábban célszerű megszakítani; ezért a keringés újraellenőrzése nem indokolt.
A kompressziókat addig kell folytatni:
• amíg a keringés nyilvánvaló jelei nem mutatkoznak, vagy
• az újraélesztést átvevő segítség nem érkezik, vagy
• a magányos segélynyújtó ki nem merül.
A keringés visszatérésének esetén:
• a mellkaskompressziók azonnal felfüggesztendők;
• ellenőrizendő (és általában pótolandó, de legalábbis támogatandó) a légzés.
Segélyhívás:
Alapelvek:
- A lehető legkorábban gondoljunk rá
- A BLS önmagában ritkán vezet teljes sikerhez, ezért szükséges emelt szintű (kiemelten a defibrillátorral felszerelt) segítség mielőbbi hívására.
- Ez optimális esetben úgy történhet, hogy valakit elküld a telefonhoz, míg folytatja a beteg ellátását.
Segítséget kell kérni, ha:
• úgy látja, hogy az — akár eszméletén lévő beteg - ellátásához szakember szükséges;
• a beteg eszméletlen (függetlenül attól, hogy légzése és keringése esetleg megfelelő);
• az eszméletlen beteg a légút felszabadítás után sem lélegzik
Általában azonnali segélyhívás:
• ha senkit nem lehet segítségért küldeni, a segélynyújtónak magának kell arról gondoskodnia
• akár úgy is, hogy az áldozatot arra az időre magára hagyja; s csak ezt követően kezdi meg az újraélesztést.
• természetesen számításba kell venni a segélykérés helyi lehetőségeit.
Kivétel, néhány speciális helyzet:
Ha a keringésleállás hátterében:
• trauma,
• vízbefulladás, fuldoklás,
• gyógyszer–, kábítószer– vagy alkoholmérgezés sejthető;
• illetve csecsemő–gyermek betegről van szó.
Ezen esetekben kedvezőbbnek tűnik, hogy a segélyhívást rövid (1 perces) újraélesztés előzi meg
(un. korai segélyhívás).