Kódrendszerek
• A Magyarországon jelentőséggel bíró kódrendszerek: BNO, OENO, SNOMED.
BNO:
• A BNO változó tengelyű osztályozás
• Szerkezete figyelembe veszi a gyakorlati és az epidemiológiai szempontokat, valamint a statisztikai adatok az alábbiak szerint csoportosíthatók:
– Járványos betegségek
– Alkati v. általános betegségek
– Helyi betegségek, lokalizáció szerint
– Fejlődési rendellenességek
– sérülések
• A felsorolás első és utolsó 2 tagja speciális csoportokat tartalmaz
• A 3. csoport tartalmazza a BNO azon főcsoportjait, amelyek a test egyes közös rendszereivel foglalkoznak
• A BNO 10. revíziója alfanumerikus kódokat alkalmaz, egy betűvel az első pozícióban és számmal a másodikban, harmadikban és negyedikben. A negyedik karakter előtt tizedespont van.
• A lehetséges kódszámok így az A00.0 –tól a Z99.9-ig terjednek
• A betegséggel és egészséggel kapcsolatos osztályozások családjának elvét az EVSZ (Egészségügyi Világszervezet =WHO) kíséri figyelemmel
• A WHO titkársága felelős a BNO-ért, és a belőle készült bármely kiadvány, vagy fordítás esetében központi ellenőrző intézetként működik
• Fontos, hogy az országok a megfelelő központ tudomására hozzák azt, hogyha bármilyen kérdés merül fel a BNO használatával kapcsolatban
• A BNO kiegészítéseként tervezték a Betegségek Nemzetközi Nómenklatúráját (IND)
• Ennek legfőbb célja az volt, minden kórképnek egyetlen ajánlott elnevezést biztosítson
• A legfontosabb szempont ebben, hogy specifikus, egyértelmű, legegyszerűbb és etiológiai vonatkozású legyen
• Minden betegséget és syndrómát a lehető legrövidebb és legegyértelműbb módon definiáltak, majd minden definícióhoz szinonima jegyzéket csatoltak.
• A BNO-10 3 kötetből áll
• Az első kötet tartalmazza az osztályozásokat, a második kötet az útmutatásokat a BNO-10 használóknak, a harmadik kötet az osztályozások betűrendes tárgymutatóját öleli fel
• Az első kötet az osztályozások csoportjait öleli fel, tartalmazza a háromkarakteres tételek listáit, valamit a beletartozók táblázatos listáját és a négykarakteres altételeket
OENO:
• Az orvosi eljárások, tevékenységek azonosítására szolgál
• OENO= az orvosi eljárások nemzetközi osztályozási rendszere (International Classification of Procedures in Medicine =ICPM)
• Az eredeti ICPM kódrendszert a WHO adta ki, ez a ‘70-es években megjelent eddigi egyetlen kiadás kísérleti verzió volt, ami azzal a céllal jött létre, hogy a különböző országok tapasztalatait a végleges kiadás előtt figyelembe tudják venni.
• Több országban (nálunk is) a kísérleti verzió alapján nemzeti változatok jöttek létre
• Hazánkban a kódrendszernek 2 változata is létrejött azáltal, hogy a járóbeteg-szakellátásban és a kórházi ellátásban használt kódok karbantartási folyamata elkülönült
• Az elkülönült karbantartás során létrejöttek olyan kódok, melyeknek a jelentése más akkor, ha a járóbeteg-ellátásra vonatkozik, és más ha fekvőbetegre
• A járóbeteg-ellátásban használható kódok jegyzékét az Egészségügy Miniszter hivatalos közlönybe időről-időre közzéteszi, a fekvőbeteg-ellátásban használható kódokat elektronikus formában a GYOGYINFOK adja közre
• A függvénymodell alapján az OENO kódrendszerre is megadhatjuk az értelmezési tartományt, az értékkészletet és a hozzárendelési szabályt
• Az értelmezési tartomány alapvetően az orvosi tevékenységek halmaza, melyhez bizonyos kiegészítések kerültek
• A kódrendszer értelmezési tartományát 5 számjegyű numerikus kódok alkotják
• Alapvetően nem hierarchikus kódrendszer
• Az osztályozás elsődleges szempontja a beavatkozás jellege, az azonos típusú eljárások viszont szervrendszerek, szervek szerint vannak csoportosítva
• 10 fejezetből áll, melyek tartalmazzák többek között a vizsgálatokat, diagnosztikus eljárásokat, laboratórium vizsgálatokat, megelőzési, szűrési tevékenységeket, invazív terápiás beavatkozásokat, egyéb eljárásokat és kiegészítő eljárásokat
• Az OENO létrehozására és alkalmazására elsősorban azért van szükség, mert az OEP felé történő elszámolás és finanszírozás csak így oldható meg
SNOMED:
• A magyar változat szükségszerűen tartalmazza a latin és magyar orvosi nyelv szavait, illetve kifejezéseit, valamint a mindennapi használhatóság biztosítására azokat a bizonyos mértékig „pongyola” kevert nyelvű kifejezéseket, amelyeket a mindennapi élő orvosi nyelv használ.
• Felépítése a következő elveken alapszik: a kódrendszer az orvostudomány teljes fogalomkörét igyekszik lefedni
• Az egyes fogalomkörök (=dimenziók) felépítése hierarchikus, az általánostól a speciális felé haladva rendezi a fogalmakat
• A zömben 5 jegyű hexadecimális karakterekből álló kódszámok a hierarchiát formálisan is megjelenítik
• Egy kódszám egy fogalmat jelöl
• T= topográfia:
A szervezet felépítésével kapcsolatos (anatómiai, szövettani, sejttani) kifejezések dimenziója
• M= morfológia:
A szervezetben fellépő alaki elváltozások dimenziója
• F= funkció:
Élettani és kórélettani kifejezések dimenziója
• L= élőlények:
Emberi vagy állati kórokozóként vagy közvetítőként ismert élőlények
• C= kémiai anyagok, gyógyszerek, biológiai vegyületek:
Kémiai elemeket, izotópokat, az ipari, biológiai vegyületeket, gyógyszerek hatóanyagait, vakcinákat tartalmazza
• A= fizikai hatások és eszközök:
Orvosi szempontból meghatározó fizikai hatások
• D=diagnózisok:
Betegségek nevei, diagnózisok felosztása
• P= eljárások:
Orvosi diagnosztikus és terápiás eljárások, beavatkozások
• O= foglalkozások:
Foglalkozások, szakmák, mesterségek dimenziója
• S= szociális viszonyok:
Családi, társadalmi környezetre, vallásra vonatkozó fogalmak
• G= általános módosítók, kapcsolóelemek:
A többi fogalmat módosító, illetve a közöttük lévő összefüggést, viszonyt jelölő kategóriák